Az Elektronikus zene szuperműfajából a Technoval találkozhatsz most !

 Wikipédia barátnőm mit tud a technorol…..https://hu.wikipedia.org/wiki/Techno

És akkor most lássuk én mit tudok a techno-rol? megpróbálom mindenki számára érthető formában tálalni, hátha könnyebb átlátni kicsit a zenei történelmi helyzeteket:

A Techno egy kicsit olyan, mint egy absztrakt festmény:  -a  funk groove impresszionista értelmezése, amit futurisztikus víziók,  nihilista nézetek, elektronikus áramkörök vagy a belső elme/lélek és egyéb hálózati ihlettek. Ez a leg introveltáltabb szuper műfaj – a csendes gondolkodó - (aki szeret hajnalig babrálni a technológiával.) A Techno az elektronikus dance atyja,és a house-szal együtt , de számtalan műfajnak adtak utódot. Eredetileg a techno szociológiailag korlátozottabb volt, mint napjainkban.

Detroitban a techno az alsóbb osztályú polgároknak szólt, míg a garage house inkább a felső osztálynak. A house a divat/design/hipszter volt, amíg a techno az industrial/izzadt/funky. Ez a szakadék hamar eltűnt, amikor az EDM megérkezett Európába. (a keményen dolgozó munkás szelleme még mindig mélyen rezonált a techno lelkében.)

Ha a house a „diszkó bosszúja”, akkor a techno kétségtelenül a „funk bosszúja”. A techno basszusgitárjai funk groove-okon alapulnak, de teljesen elektronikusan készültek. A techno olyan hangokat használ, amelyek a természetes és a mesterséges, az analóg és a digitális között lebegnek. Olyan hangokat, amik lehetnek valódiak vagy nem.

A techno funky groove-ja táncossá válnak mert,minden 4/4-es ütemnél ismétlést és több kiejtést vezet be.A basszus és az ütem erősen együttműkő, gyakorta mélyebbek és keményebbek, mint a house. 

• Minden egyes Techno szám, amit valaha megalkottak: —> a tökéletes ritmus megtalálásának keresése a basszus és a dob(rúgások) alapos kombinációján keresztül.  A techno általában 130 és 140 BPM között mozog.

•  A techno az egyetlen dance szuperműfaj, ami (szinte) mindig instrumentális. A house, a trance, a hardcore és stb gyakran tartalmaz vokális mintákat. 

•  A techno nem az elektronikus ritmus felszabadulását szimbolizálja, itt a ritmus a sztár. (első és egyetlen tag, nincs szükség énekre)

•   Az eredeti „Belleville Three” a detroiti Techno zenei stílus alkotóit erősen lenyűgözte a sci-fi és a technológia.  A futurisztikus városokról alkotott álmok, mint Ridley Scott „Szárnyas fejvadászban”, éles ellentétben álltak lepusztult szülővárosuk jelenlegi állapotával; a motorját vesztett várossal: Detroittal. 

• Műfaj alapító atyák : Juan Atkins (kezdeményező), Derrick May (újító) Kevin Saunderson (felvonó erő) A műfajalaptó formációk :   Cybotron /1980-ban Juan Atkins és Richard “3070” Davis alapította elektronikus zenei duó. Zenéjük: az Európai szintipop és az amerikai funk/funkadelic fúziója. Ez az amit az elektro műfaj alapjának tekintjük. Legnagyobb slágerük: 1983- Clesr (alapjait több 10 évvel később hip-hop előadók hang mintázták pl.;Missy Eliot =Lose Control.Mode 500/1985-ban a Juan Atkins megalapította sajat független kiadóját a Metroplex, és ezen belül indult el szóló karrierje Mode 500 néven. Zenéje: sokkal nyersebb, gépiesebb,  kozmikusabb,futurisztikusabb hangzást hozott létre.Legnagyobb slágere 1985-No Ufos. Ezt a  dalt tekintik a zenei történelem legelső valodi Techno megjelenésnek..                           

• “Belleville Three” név eredete: -> Barátok a Detroiti ipar leépülése  közben.                                             

• A Techno City egy ikonikus,1984-ben megjelent dal a Cybotron nevű elektronikus zenei formációtól, amelyet Juan Atkins és Rik Davis alkotott meg.

• Techno Stílus: az electro, a futurisztikus szintetizátor hangzások és a táncolható ritmusok egyedi ötvözete. 

• Techno Kiadás:A szám a Fantasy Records gondozásában jelent meg 12"-es kislemezként, valamint szerepelt a brit Electro Street Sounds Volume 4 válogatás lemezen is.”

• A Techno elnevezést: egy Brit zenei managerrel Neil Rushton-nal közösen / hivatalosan kezdték el használni  

Az electro, a techno közvetlen elődjének hatása, hogy itt a felszínre kerülnek a technológiai visszaesések, a hangokon keresztül, amik a ritmust kísérik -anélkül, hogy dallammal pl:trance vagy ambienttel pl:house rendelkeznének.

 A Zenéb3n :Egy futurista sci-fi író eszméit, és az Európai szintetizátoros zenéit (Kraftwerk) gyúrták össze a fekete zenei gyökerekkel.  

->   A regényben,(Alvin Snurr) „Techno City” -ben,  találtak egy védjegynek számító nevet, hogy megkülönböztessék funk-alapú zenéjüket a vadonatúj, diszkó-alapú chicagói house-tól. 

Techno House volt az új műfaj neve. [De akkoriban egy kritikus döntést is kellett hozni, és az első lemezt egyszerűen „Techno” néven adták ki. (Fel oszthatta volna a korai EDM-et két külön iskolára egy helyett, aminek óriási következményei lettek volna, de nem tettek..)]

A dal jelentősége és zenei hatása:  A szerzeményt gyakran emlegetik az elsők között, amelyek lefektették a techno zenei műfaj alapjait. 

1988 -as válogatáslemezük-ön: 

“Techno! The New Dance Sound of Detroit.”  

A 90-es években a Techno szót gyakran használták gyűjtőfogalomként az összes tánc zenére. Sokan jártunk szerintem így mikor szüleink szóltak, hogy kapcsold már ki azt a Techno/ vagy Tüc-Tüc zenét.)

Természetesen illik tartózkodni a zavaró és helytelen terminológia-tól, viszont jól illusztrálja a műfaj akkori exponenciálisan növekvő népszerűségét.

Bár a Techno alig újult meg a kezdetei óta, ezt bizonyítékának kell tekinteni, mert a Techno  talán a leg Időtlenebb az összes szuperműfaj közül.  Részben azért, mert az ének és az énekes személyisége

 idő keretet, halandó dimenziót ad a zenének.A korai ellenfelei hamar le írtak úgy, hogy a divatos Techno hamar elavulttá fog válni, mert annyira technológiához kötött. Mégis harminc év múltán is stabilan ott áll ahol mindIg 

Zenei Stílus: Detroiti Techno Szuperműfaj 
 
A stílus jellemzői: 120-150 BPM között, standard 4/4 ütemjelzésre épül
Stílus hangok: ismétlődő labdob/ dob gép, pl:  rolandTR 808/909 , ének helyett mechanikus groovokat és hipnotikus energiák hangjait részesíti előnyben , szintetizátorok, szekvencerek

Elektro műfaj : az európai szintipop és az amerikai funk (funkdelic) fúziója .

1987-ben jelentek meg az első megfizethető elektronikus samplerek, amiket már széles körben használták  a rap és az (Acid) House világában. Az Acid House elkezdte be-építeni a rap elemeket (Proto Hip House), és hiperaktív és epilepsziás sample bricolage-jává vált. “bricolage (francia eredetű szó) alapvető jelentése barkácsolás, „csináld magad” tevékenység vagy kontárkodás. Ez a pillanat a rave kultúra kezdete, amely az ibizai Second Summer of Love (szintén 1987-es évben vagyunk még) után az egekbe szökött , és a sárga mosolygós szimbólum tette halhatatlanná.

Fontos évszámok a Techno életében :                                                   

1985-> Detroit Techno 

1987-> Neu Beat

Volt egyszer egy klub egy furcsa országban, ahol úgy döntöttek, hogy vesznek néhány vadonatúj és izgalmas Acid House lemezt, és a szándékosan 45 helyett alacsonyabb , 33 fordulat/ perc sebességgel játsszák le őket. A klub a híres Boccaccio volt, az ország pedig Belgium : a komor és avantgárd EBM hazája. Az EBM hangulata és hangzása tökéletesen illeszkedett ehhez az „ új acid house beat ” alacsonyabb tempójához, átjárót képezve az industrial és a dance között , és végül egy teljesen új műfajcsoporthoz vezetve: a hardcore-hoz. A műfaj azonban nem volt sötét vagy depresszív. A hangok nehezek és lassúak voltak, mint egy zúzós óriás, de a dalszövegek a szórakozás és a nonszensz keverékét alkották . A meglehetősen lassú, 110 bpm-es tempójával a New Beat kényelmes prológust alkotott a house/techno számára, mivel az európai közönség még nem volt felkészülve az amerikai 130 bpm-es house-ra vagy techno-ra. Végül a New Beat túl nevetségessé vált (az opportunista zenekarok a misztikum és a szex mintájára építkeztek), ami arra kényszerítette az eredeti zeneszerzőket, hogy elmeneküljenek a színtérről. De az alapjait már lerakták egy teljesen új szuperműfajnak, ami nem a többség kedvéért született: a Hardcore-nak.

1990-> Hardcore Techno/ Rave. 

Hardcore eredetileg a techno egyik alműfaja volt, amelyet azonban erősen befolyásolt az (acid) house – így tulajdonképpen egy hibrid műfajról van szó. Más EDM-irányzatokkal ellentétben a hardcore-nak nincs egyértelmű kezdőpontja; kialakulása egy fokozatos evolúció eredménye. Jellemzője, hogy keményebb, sötétebb és gyorsabb a hagyományos technónál – olyannyira, hogy abban már nincs hely a funk vagy electro stílusra jellemző basszusmeneteknek. Ezt a fejlődési folyamatot nagyban elősegítette az ecstasy (XTC) – és kisebb mértékben az amfetaminok – térnyerése, amely szorosan összefonódott a korai acid house és a „Madchester” klubkultúrával. Bár a hardcore sokkal változatosabb formákat ölthet, mint azt sokan gondolnák, egy közös vonás végigkísérte a történelmét: a színtiszta eufória – egy intenzív, mámorító érzés, amely még erősebbé válik, ha hatalmas tömeggel oszthatjuk meg. Míg a technóban eleve benne rejlik egyfajta visszafogottság a formulák alkalmazásakor, a house pedig arra törekszik, hogy a lehető legszélesebb közönségnek tetsszen, addig a hardcore nem ismer kompromisszumot. Lehet játékos, giccses, dübörgő, kíméletlen, nevetséges vagy túlzó – akár mindez egyszerre –, és kifejezetten egy szűkebb hallgatói réteget céloz meg. A hardcore egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy sokkal gyorsabb, a tempó 150–160 BPM-ről indul, de elérheti akár az 1000 BPM-et is (ami már egyetlen folyamatos hangszínként érzékelhető). A hardcore ritkán épít dallamokra; helyette inkább szintetizátor-ütések (úgynevezett „synth stabs”) sorozatával hoz létre dallamos magas hangokat. Különlegessége, hogy a hardcore alapulhat egyenletes, hipergyors, négynegyedes („four-to-the-floor”) ritmuson – ide tartoznak a legismertebb alműfajok –, de épülhet „breakbeat” ritmusokra is, a jungle-lel vagy más breakbeat-irányzatokkal való, kevésbé ismert fúziók révén.  Ahogy az átlagos XTC-fogyasztás mértéke egyre nőtt (különösen Hollandiában), úgy változott a hardcore hangzása is – egészen addig a pontig, amíg a tempó és a keménység már túlzóvá nem vált, ami után a hardcore fokozatosan visszavett a tempóból. Az XTC és az amfetaminok széles körű használata ellenére a rajongók között jelentős számban akadnak olyanok is, akik nem élnek szerekkel – sőt, egyesek még a „straight edge” életmódot is követik. Számukra a zene egyszerűen nem lehet elég intenzív, a hardcore pedig olyasmit nyújt, amire egyetlen más műfaj sem képes.A hardcore techno két nagy zenei csoportra osztható: a „Rave XL” és a „Gabber XL” kategóriákra. Az előbbi – a rave műfajok gyűjtőneve (mint a New Beat, az eredeti hardcore techno, a darkcore, a breakbeat hardcore, a freetekno, az acidcore stb.) – talán még ismertebb jelenség is, mint maga a hardcore, amely ernyőfogalomként fogja össze ezeket. A rave fénykorában (1990–1992) a szubkultúra túlzásai komoly médiafigyelmet kaptak. A rave alapozta meg a hardcore kultúrájára jellemző hatalmas bulikat – magukat a „rave-eket” –, amelyek tele voltak vad, féktelen emberekkel és mindenféle extravagáns, olykor bizarr kellékkel. Sárga szmájlik, cukorkaszínek, szappanbuborékok, világító rudak, sípok, éjszaka viselt napszemüvegek és túlméretezett ruhák – a rave világában bármi belefér.A második csoport – a gabber és a hozzá kapcsolódó „hard dance” műfajok (korai gabber, speedcore, terrorcore, nu style, hardstyle, jumpstyle stb.) – komolyabb, ugyanakkor szélsőségesebb megközelítést képviselt. Ez az irányzat a zenére összpontosított, és igyekezett elhatárolni a kultúráját a kívülállóktól. A vándorló, alkalmi rave-eket felváltották a kisebb, állandó helyszínen (klubokban) zajló bulik, ám idővel a hatalmas táncos rendezvények visszahozták az eksztatikus rave szellemiségét. A „Gabber XL” (tágabb értelemben) úgy maradt fenn, hogy egy hozzáférhetőbb stílussá alakult át, amelyre nagy hatással volt a hard dance. A hardcore és más elektronikus tánczenei (EDM) műfajok között számos érdekes, kevésbé ismert, úgynevezett „crossover” stílus is létezik. A Hardstyle, a Jumpstyle és a Tekstyle tartja most a Hardcore jövőjének kulcsát. Ami jó dolog, hiszen a Rave és a Gabber már eljutott a tánczene galaxisának legtávolabbi peremvidékére is, elhintve ott a Hardcore magvait.

1991-> FreeTechno/ Hardtek  

A (Free)Tekno az a pont, ahol a klasszikus techno találkozik a rave utáni kulturális mozgalommal. Számos (német) producer kísérletezett azzal, hogy a hardcore (techno) gyorsabb tempóját és hiperaktív rave hangeffektusait egy finomabb, ritmikailag ismétlődő megközelítésbe ültesse át. A berlini fal leomlását követően Németország tárt karokkal fogadta az anarchisztikus és kísérleti zenét. A műfaj azonban akkor kapott igazán nagy lendületet, amikor az 1994-es brit „Criminal Justice Act” (büntető igazságszolgáltatási törvény) hatására rave-producerek és hangrendszer-csapatok (sound systemek) kényszerültek elhagyni az Egyesült Királyságot. E hatások eredményeként a rave a techno irányába mozdult el: kemény, rendkívül gyors (170–200 BPM) és dübörgő lett – megszületett a „teKno” (vagy „tekkno”), szemben a lágyabb, ambientebb „teCHno”-val. A műfajt „Hardtek” néven is emlegetik, bár nem annyira kemény, mint a „Hardtechno”. Európa-szerte – egyfajta diaszpóraként – vadul és gyorsan terjedt a szcéna; a semmiből bukkantak fel bulik és DJ-k, különösen Csehországban és Magyarországon. Hirtelen bárki készíthetett tánczenét, a techno pedig megszűnt az amerikai elit underground sajátos jelensége lenni. Európában egy teljes körű, „csináld magad” (DIY) alapú, felszabadító popkultúrává vált: a techno végre kiszabadult. Az ehhez kapcsolódó kulturális mozgalom sokban hasonlít a rave-hez, de jóval kisebb léptékű: hangrendszerek és „Tek(no)-törzsek” (közösségek) verődnek össze rögtönzött fesztiválokon vagy bulikon, gyakran illegális helyszíneken. Bár a hatóságokkal – különösen az újabb Hardtek-fesztiválok esetében – gyakran akadtak problémák, a korai „Freetekno” nagy szerepet játszott a tánczenei kultúra elterjesztésében (még ha meglehetősen radikális, ellenálló módon is), és utat nyitott az európai EDM-fesztiválok és -rendezvények hivatalos támogatása előtt – miközben az Egyesült Államokban akkoriban még elzárkóztak ettől.

1992->  AmbientTechno/ IDM 

Az „Intelligent Dance Music”, röviden IDM (más néven „Braindance”) kifejezést mind az alkotói, mind az ellenzői elutasítják. Ez érthető is, hiszen mitől válik egy zene „intelligenssé”? Soha nem is volt cél, hogy ilyennek titulálják. A korai IDM-szerzők csupán analóg hangszerek és minták (sample-rek) felhasználásával szerettek volna technót alkotni. Visszafogott, eklektikus, lassú, és határozottan underground maradt. Az IDM létrejöttében – mintegy ellenreakcióként – különösen a „breakbeat hardcore” játszott nagy szerepet. A számok szerkezete bonyolult és váratlan fordulatokkal teli; különféle analóg effektekből, „acid” csipogásokból (bleeps), hangszőnyegekből, ritmustörésekből (breaks) és karcolásokból (scratches) épülnek fel. Gyakran több basszusvonal is megszólal bennük, a lehető legmélyebb tartományokban. Az IDM-et néha nehéz elhatárolni az „artcore”-tól, a „jazzstep”-től vagy a breakbeat kísérletezőbb formáitól, mivel gyakran elhagyják belőle a klasszikus, négynegyedes technóütemet. A „jungle” térnyerése után az IDM a drum and bass ritmusvilágát is átvette, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a műfajt egyetlen átfogó stíluskategóriába soroljuk. Azok számára, akik kerülik a merev skatulyázást, az IDM akár az „ambient technóval” is azonosnak tekinthető, hiszen a két stílus nagymértékben átfedi egymást.A rave-hez hasonlóan az IDM is az Egyesült Királyság illegális bulisorozatain született, ám ezeken a rendezvényeken éppen az ellenkező jellegű zenét részesítették előnyben. A mozgalom központja Sheffield volt, a meghatározó kiadó pedig a Warp Records. Kezdetben a zene meglehetősen minimalista volt – kevésbé kísérletező –, és „bleep techno” vagy „bleep ’n’ bass” néven emlegették. Idővel a műfaj ötvöződött a korai „ambient house”-zal és némi reggae-ből származó megoldással; így jött létre egy olyan zenei világ, amely még ma is frissnek és váratlannak hat.

1994-> Happy Hardcore,  

A kilencvenes évek elejének dance-slágerlistáin az eurodance és annak különféle változatai uralkodtak. Idővel a hardcore stílusra is hatással voltak – vagy éppen fordítva: eurodance dalokból készítettek hardcore verziókat. A folyamat során a fülbemászó szintetizátordallamokat rendkívüli mértékben, körülbelül 180 BPM-re gyorsították fel, „old school” zongorahangokkal (vagy csengő, harangszerű hangokkal) egészítették ki őket, a fennmaradó részeket pedig felgyorsított férfi rapbetétek és női énekdallamok töltötték ki.A happy hardcore valójában a gabber paródiája, a szatíra végletekig vitt formája volt. Gyerekeknek szánt termékek, színes, tinédzsereknek szóló válogatáslemezek, sőt még olyan gyerekzsúrok is megjelentek, ahol folyamatosan happy hardcore szólt. A „komoly” gabber-hardcore közösség tagjai közül sokan mélységesen megvetették a stílust; számukra a happy hardcore nem csupán az eladhatóság oltárán bemutatott „elárulása” volt a zenének, hanem egyenesen a kultúrájukat fenyegető veszélyt jelentett. Igazuk is volt: a happy hardcore – így vagy úgy – már a gabberkultúra végét jelezte, bár a teljes lecsengéshez még néhány évre volt szükség. Gyakran előfordult, hogy a DJ-ket elutasítás vagy akár megfélemlítés is érte, ha happy hardcore-t játszottak. Ugyanakkor akadtak olyan klubok és bulik, ahol a két stílus gond nélkül megfért egymás mellett, ami érdekes fúziókat és zenei átjárásokat is lehetővé tett.A happy hardcore a gabber mellett a hardcore egyfajta párhuzamos ágaként alakult ki. Számos alstílus nőtt ki belőle, mint például a gabberrel szinte azonos „bouncy techno”, a könnyedebb hangvételű spanyol „makina”, valamint a komolyabb zenei világot képviselő brit hardcore (UK hardcore) és a „freeform hardcore”.

1994-> Industrial techno,  

A detroiti techno népszerűsége az Egyesült Államokban meglehetősen korlátozott maradt. Az amerikai DJ-k kénytelenek voltak Európa felé fordulni, és Németországban találtak rá a techno számára tökéletes táptalajra. Az 1989-es berlini fal leomlása után a város mintegy üres edényként tárta ki kapuit a techno előtt. Az elhagyatott ipari épületeket – köztük a híres berlini Trésort – birtokba vették a tömegek, mintegy templomként tekintve rájuk, ahol a techno jelentette az igét. A német közönség szomjazta a kemény, ipari, kompromisszumok nélküli ütemeket; a Neue Deutsche Welle (német újhullám), a belga techno (a „new beat” és a korai techno ötvözete) és az EBM hatására a detroiti techno egy keményebb, gyorsabb (135 BPM), és mindenekelőtt nyersebb változattá alakult át. A detroiti techno második hulláma  „industrial techno”  valójában az amerikai producerek európai közönségre szabott adaptációja volt, amely leginkább két meghatározó kiadóról, az Underground Resistance-ről (UR) és a Plus 8-ról  vált ismertté. Bár az UR és a +8 korai kiadványai még szorosabban kötődnek a detroiti technóhoz, a későbbi munkák – a jóval keményebb és durvább hangzásviláguk miatt – már éles ellentétben állnak azzal. A belga R&S Records szintén befogadta az amerikai techno-producereket; közülük néhányan egy kissé eufórikusabb, a „rave” irányába mutató hangzást kezdtek kialakítani, amelyet „brutal techno” néven ismerünk.1994 környékén a német techno még keményebbé és gyorsabbá vált: a lábdobok intenzitása a maximumra hágott, a tempó pedig átlagosan elérte a 145 BPM-et. Ezt a sajátos stílusirányzatot Chris Liebing nevezte el „Schranz”-nak – bár a kifejezésnek nincs közvetlen, szó szerinti fordítása. A Schranz – az industrial technóhoz képest – kevésbé a basszusra, sokkal inkább a torzításra és az ismétlődésre helyezi a hangsúlyt. Az industrial techno, a brutal techno és a Schranz jól szemlélteti a detroiti techno hosszú fejlődési folyamatát, miután az megvetette a lábát európai földön. Nem csupán egy nehezen behatárolható műfajról van szó, hanem egy olyan fejlődési vonalról, amely folyamatosan erősödött és gyorsult, végül pedig a „hardtechno” irányzatában csúcsosodott ki.

1994-> Minimál techno 

A kilencvenes évek elején a technót kezdték „megfertőzni” azok az elemek, amelyekkel a műfaj a legélesebben szembehelyezkedett: a dallam, az eklektika és a zaj. Különösen a „szabad technó” (freetechno) mindent megengedő szemlélete, valamint a gabber hardcore-ra jellemző, túlhajtott tempó és zajdömping vált sok alkotó számára elviselhetetlenné. Számukra a minimal techno jelentett menedéket; a műfaj pedig pontosan az, amire az elnevezés alapján számítanánk: egy egyszerű, 4/4-es elektronikus lábdob-alap, amelyet ritmikus elektronikus hangok egészítenek ki. Egyes szerzők szerint a minimal technót éppen az határozza meg, amitől következetesen elzárkózik. A stílus a lassú, egyenletes építkezésre helyezi a hangsúlyt, ezért a számok gyakran jóval hosszabbak, mint a hagyományos technóban. Mivel mindenféle dallam hiányzik belőle, a zene sötétnek, fenyegetőnek hathat – ezt a hatást a hangmanipulációs technikák gyakran tovább erősítik. Ugyanakkor tisztasága és egyszerűsége révén hangzása időtállónak bizonyult: a minimal techno megjelenése óta dacol az elektronikus tánczene (EDM) világában végbement minden változással és forradalommal. Éppen ezért rajonganak érte annyian: purizmusa révén ez a stílus áll a legtávolabb a house-tól, a trance-től és a hardcore-tól – mondhatni, ez a technó esszenciája.A minimal technóhoz két kisebb alstílus is szorosan kapcsolódik: a jelentős hatású, a dub műfajából merítő – és az utóbbi időben újra népszerűvé vált – dub techno, valamint a minimal techno egy igen kevéssé ismert, sötétebb változata, a gloomcore.

1996-> Speedcore 

A Gabber olyan meghatározó szerepet töltött be a hardcore techno világában, hogy a két elnevezést ma már szinonimaként használják; a stílus alstílusokra való szétválása pedig elkerülhetetlen volt.Az első jelentős ág, a Terrorcore, továbbviszi a Gabberre jellemző apokaliptikus és horrorisztikus – a heavy metal világát idéző ​​– tematikát. Koponyák, vér, acél és sötét színek jellemzik, amelyek tökéletesen illeszkednek a stílus szintetizált, éles hangzásvilágához. A Terrorcore gyakran még a Gabbernél is gyorsabb, tempója olykor eléri a 300 BPM-et. Sötét, szintetizátoros basszusmenetekkel és agresszív, katonai jellegű vokálmintákkal igyekszik félelmet és rettegést kelteni a hallgatóban – innen erednek alternatív elnevezései, a „Doomcore” és a „Stormtrooper” is. Emellett gyakran találkozhatunk benne erőteljes torzítással.A Terrorcore után színre lépett egy újabb „problémás gyermek”, amelyet már sokkal nehezebb komolyan venni: a Speedcore. Ez a stílus annyira gyors, hogy szinte nem is létezik rá más jelző. A hangzás bármilyen leírása elveszik a gabber-ütemek extrém felgyorsulása közepette. Mivel a Speedcore lényege kizárólag a sebesség, a változatosságot csak még nagyobb tempóval lehet elérni – ez egyfajta gyerekes BPM-hajszát eredményezett, amelynek csúcsán az „Extratone” (1000 BPM felett) áll. Ezen a végső határon az ütemek olyan sűrűn követik egymást, hogy a végeredmény már nem is ritmus, hanem egyetlen, folyamatos 

hangmagasság. Franciaországban eközben népszerűvé vált egy másik alstílus, a Frenchcore, amely sokkal torzítottabb, nyersebb hangzással és „mérsékelt” (akár 200 BPM-ig terjedő) tempóval operál. A Frenchcore, a Terrorcore és a Speedcore – számos más, kevésbé ismert hardcore-irányzattal együtt – önálló stílusirányzattá fejlődött, amelyek a klubokban vagy a fesztiválokon gyakran saját helyszínt, színpadot kaptak.

1999-> Britt Hardcore/Acidcore 

A kilencvenes évek végére a Happy Hardcore „vidám” hangzása megkopott, és kiszámíthatóvá vált. Az Egyesült Királyságban a stílus feladta vidámságát és kötött szerkezetét valami nyersebb, szabadabb irányzat javára. Az úgynevezett „UK Hardcore” lényegében a Happy Hardcore továbbélő formája: erősebb, gyorsabb, keményebb – és kevésbé vidám. Ez a zenei irányzat remekül összefonódott a trance-szel, létrehozva egy új stílust: a Freeform Hardcore-t, más néven Trancecore-t. A trance-hez hasonlóan itt is dallamok, hangeffektek és basszusvonalak rétegződnek egymásra, a szerzemények pedig kivétel nélkül instrumentálisak.Mivel a Trancecore a hardcore-t és a trance-t ötvözi, nagy hasonlóságot mutat azokkal a fúziókkal, amelyekben az Acid (Trance) vagy a Psytrance keveredik a hardcore-ral – ezeket Acidcore, illetve Psycore néven ismerjük. E stílusok közös jellemzője a TB-303 szintetizátor intenzív használata: a hangszert minden elképzelhető módon kiaknázzák, és a Trancecore világában is meghatározó szerepet tölt be. Így e műfajok együttese egyfajta „acid-os”, űrbéli hangulatú, pörgős hardcore-kavalkádot alkot – mintha a rave sosem tűnt volna el.

2000-> Hardtech  

A technóütemek szüntelen, vad, rohamozó és szaggató áradat a percenkénti 150 vagy annál is több leütéses (bpm) sebességgel –, mintha egy pörölyt lóbáló, pszichopata felhúzható játékfigura tombolna: ez a hardtechno. Mivel a hardtechno inkább a schranz továbbfejlődése, semmint egy attól teljesen független utód, így annak elnevezését is örökölte. A műfaj fokozatosan alakult ki a korai schranz, a gabber hardcore és a minimal technó ötvöződéséből, ám egyértelműen elkülöníthető a többi kemény elektronikus tánczenei (EDM) stílustól. A minimalista jelleg és a hardtechnóra jellemző, torzított, rohamozó hangzás miatt az ütemek rendkívül hasonlítanak egymásra. A változatosságot különféle hangok, minták (szemplék) és finom dallamok biztosítják, amelyek váltakozásukkal gazdagítják a ritmust és a tempót. A hardtechno tipikus lábdobjai (kickjei) olyan erősen torzítottak, hogy – a többi kemény EDM-műfaj éles, hangsúlyos dobjaival ellentétben – inkább tompának hatnak; mintha egyfajta fehérzaj-szűrő borulna a ritmusra.A hardtechno egyre meghatározóbbá vált, ötvözve a purizmus iránti vonzalmat a kemény, kompromisszummentes szemlélettel, valamint azzal a fegyelemmel, hogy kerüli a „rave-es” vagy túlzottan harsány hangzásokat. Ennek – különösen a műfaj ellenzői számára – árnyoldala, hogy a számok hihetetlenül egyformák, már-már szatirikus mértékben. 2007 óta a legtöbb nagy EDM- vagy technófesztiválon külön hardtechno színpadot állítanak fel, a nagyobb klubrendezvényeken pedig rendszerint külön terem jut a stílusnak – amelyet nem is olyan nehéz felismerni.